K�zirat, megjelen�s K�zirat: Autogr�f, ceruz�val �rt, oldalsz�mozott fogalmazv�ny, 2 f�li�, 255×165 mm. A f�li�k alj�n: –1–, –2– sz�moz�s. Itt j�rt az �sz c�men. Al��r�s n�lk�l. Lamin�lt. – PIM A. 14. Hasonm�sa: B�l�ni 52–53. Els� megjelen�s: BN 1906. augusztus 12. XI. �vf. 221. sz. 2. – T�rca – (P�ris, augusztus hava) – Ady Endre – ("Bukolika" f�c�mmel Itt j�rt az �sz c�men els�nek k�zli a L�da a kertben, a R�zsaliget a Puszt�n �s az �lom egy M�hesr�l c. versek el�tt. ) – Tov�bbi megjelen�sek: Szil 1906. augusztus 23. XXIV. 34. 1. – T�rca – Ady Endre – ("Bukolika" f�c�mmel Itt j�rt az �sz c�men els�nek k�zli a L�da a kertben �s a R�zsaliget a Puszt�n c. ); SzaV 1910. febru�r 20. 19. 8. 3. – Ady Endre. – K�tetben: VA 1 (1908) (A Hal�l rokona ciklus) 8. ; AH (1908) 26. ; VA 2 (1910) 8–9. ; VA 3 (1910) 8–9. ; Gy�jt [1910] 23. ; VA 4 (1918) 8–9. ; VA 5 (1919) 9. – Gy�jtem�nyes k�tetben el�sz�r: AE�v -1 [1930] 43. Sz�vegkritika, sz�vegv�ltozatok Alapsz�veg�nk a VA 3 -b�l. A k sz�veg�n megfigyelhet�k Ady �rlel�-m�dos�t� elj�r�sai.
Akárhol s bárkiért vágyódásba estem, Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten, Mindig önnön-vérem és soha a másé, Soha a levésé, mindig a mulásé. De voltam bárkinél tisztább és fehérebb, Voltam engedelmes gyermeke a vérnek, Becsületes himként csaptam nő-zavarnak S becsületes voltam embernek, magyarnak. E félszeg országban, hol ezer év óta Himnek is az derék csak, ki pátrióta, Fölzokogó, csukló tréfa-zokkal mondom: A nagy csatatéren erre is volt gondom. Gazdagok ringyóit én el nem szerettem, Koldusok mátkáit soha el nem vettem, Küzdöttem, csókoltam szomoru rogyásig, De csak ha biztatott az a némber-másik. Nem voltam villámos, förgeteges csókja Senki szép asszonynak s durva hóditója. Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem, Ha karomba-hullót, megadót szerettem. Áldott, kedves mégis az alkalom vétke, Mikor legelőször kényszeritett térdre Asszony-ember előtt kicsi, kölyök-korban És áldott a vigasz, mit leltem a borban. Szent bor: asszony ellen talált drága méreg, Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek: Hirrel és mákonnyal, ezerféle jóval S ki tudja, tán holnap, egy Browning-golyóval.
Halva született gyermekük miatt támadt belső konfliktusukat már nem tudták feldolgozni, 1912 áprilisában szakítottak. Ady 1914-ben találkozott az akkor húszéves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. A következő évben, a lány apjának tiltása ellenére összeházasodtak. Verseiben fiatal szerelmét Csinszkának nevezte el, és meghitt szerelmes verseket írt hozzá, melyek közül talán a legszebb az Őrizem a szemed. Ady világosan látta a világháború közeledését, kortársai többségével ellentétben félelemmel és iszonyattal töltötte el a vérontás lehetősége. Háborúellenes versei miatt sokat támadták, utolsó verseskötetét 1918-ban tette közzé A halottak élén címmel. Az egyén, a nemzet legnagyobb erkölcsi kérdéseit vetette fel az Ember az embertelenségben, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Intés az őrzőkhöz című költeményeiben. A Károlyi-féle forradalom kitörésekor már elhatalmasodott rajta a vérbaj, amikor az újonnan létrehozott Vörösmarty Akadémia elnökévé választották, beszédét Hatvany Lajosnak kellett felolvasnia.
Karcos és engesztelhetetlen újságírói stílusát is itt, a radikális Nagyváradi Napló hasábjain alakította ki. Élete 1903-ban fordulóponthoz érkezett, amikor megismerkedett a Párizsban élő gazdag kereskedő, Diósy Ödön feleségével, Brüll Adéllal, Lédával, ahogy a költő a múzsáját nevezte. Szenvedélyes testi szerelmüket Ady verseiben is megjelenítette, ami még az egyházi és hivatalos körök felháborodását is kiváltotta. Ám a szemérmes magyar szerelmes versekhez szokott olvasóközönséget lenyűgözte a Héja-nász az avaron, A fehér csönd, a Léda a hajón című versek új, merész hangja. 1904 és 1912 között nyolcszor járt a francia fővárosban, amely számára az igazi, lüktető nagyvárost, az "ember-sűrűs gigászi vadont" jelentette. Párizsból a Budapesti Napló t tudósította, amelyben több mint ötszáz cikke és sok verse jelent meg ebben az időszakban, köztük a Páris, az én Bakonyom, vagy a Párisban járt az ősz. Költőként az 1906-ban publikált harmadik verseskötetével, az Új versek kel tört be a köztudatba, az igazi hírnevet pedig negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg számára.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk. NAGY LÁSZLÓ: ADJON AZ ISTEN Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. WEÖRES SÁNDOR: ÖREGANYÓ Ha tücsök leszek, fekete tücsök, majd megállj, még visszahívnál - Nem lesz, aki ágyba küldjön, és az orrod megtörölje, mászkálhatsz a kerítésen, pottyanhatsz a csunya földre. Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó... Lesz akkora házam, mint a makk-héj, meg se mutatom neked, holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek.
Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.
ffsc-chamber.com, 2024