Anna maga az istennő, a megváltás, aki extázisba sodorja a költőt. " Igézve álltam, soká, csöndesen, / És percek mentek, ezredévek jöttek - " A fény, a titkok és illatok bűvöletet hoznak a költőre, aki csodálattal néz a feleségére egy örökké való pillanatig. Az idő rendje felborul, értelmezhetetlenné válik. "Egyszerre csak megfogtad a kezem, / S alélt pilláim lassan felvetődtek Az igézet lassan véget ér – egy érintéssel megtörik. De a visszatérés lassú. Nehezen múlik el a hatása. "És zuhogó, mély zenével ered meg, /A földi érzés: mennyire szeretlek! " Ám a misztérium nem múlik el a látomás végeztével, hanem átalakul. Átalakul egy földi érzéssé, szerelemmé. Ez a szerelem azonban a látomás során nyert mélységet, tisztaságot. mintha a szférák zenéje zengené be a költő érzéseit. A vers érzelmi íve egyre emelkedik, s a látomás végeztével sem esik vissza, hanem egy magasabb szinten állandósul. Impresszionista stílus Impresszionista. Az impresszionista művészek alapelve a szemlélés folyamatának ábrázolása.
Az enjambement-oknak is az állapot, a hangulat kifejezésében van szerepük. A látvány, a látás magát a beszélőt is "átváltoztatja": " És jó volt élni, mint ahogy soha, / S a fényt szemem beitta a szívembe ". Az átalakulás meghatározhatatlanul rövid pillanat, hatása azonban megrendítő erejű: minden megszűnik, mindennek helyébe lép a csoda-látvány, az igézet: " Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te"; "Igézve álltam, soká, csöndesen ". A pillanatnyi való idő végtelenné hosszabbodik, a külső idő helyébe a belső idő lép: "És percek mentek ezredévek jöttek" –, a valóság helyét átveszi az álom, az eksztatikus boldogság érzése. Az égi boldogság szent pillanata ez, melyet egy valós esemény, egy mozdulat szintén varázsütésszerűen szüntet meg ("Egyszerre csak megfogtad a kezem"). Ám ez az ébredés nem elkeserítő, hanem egy más minőségű boldogság, a "földi érzés", a szeretet állapota. A vers tehát értelmezhető az átváltozás, változás és visszaváltozás verseként is. A beszélő felidézi a csoda pillanatát, a két ember meghitt viszonya nemcsak a múltbeli történésben, hanem mintha a jelenben (az elmondás, a felidézés, a vallomás jelen idejében) is érvényes lenne.
ffsc-chamber.com, 2024