Köszönöm a tanácsát: Edit Tisztelt Edit! Ezt a szülőtípust a szakpszichológusok úgy hívják, hogy borostyán szülő. Erről ír például L. Stipkovits Erika a Szeretettel sebezve című könyvében, amelyben a Szülősítő, az Idomár, a Jófej, a Szuperszülő, a Mártír, az Üveghegy, az Agresszor, vagy a Bátorító szülőtípus mellett bemutatja a gyermekét túlféltő és túlkötő Borostyán szülőt. A borostyán szülő retteg a magánytól, ezért nem hagyja elszakadni tőle felnőtt gyerekét, minden eszközzel megakadályozza annak más valakihez való kötődését. Ilyen borostyán-szülőként Edit anyja is akadályozza, hogy egyetlen lánya valaki máshoz kötődjön. Miért van ez? Az ember létszükséglete az, hogy legyen valakije, valamije. A férfinak négy fajta létszükséglete van ilyen szempontból: az, hogy legyen 1/ felesége 2/ munkája 3/ baráti köre 4/ kedvtelése. Ha egyik vagy másik hiányzik, a négy közül valamelyik mindig nyújthat neki kielégülést. De ekkor ezek egyikének a teljes függőségébe is eshet, és így válik szexmániássá, munkamániássá, kicsapongóvá, vagy alkohol, drog és más élvezetet nyújtó szenvedélynek a betegévé.
Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: "Ki segít, ha baj van? " Mentálhigiéné általános és középiskolában.
Tisztelt Pósa atya, 30 éves nő vagyok, s az édesanyámmal élek. Apukám tizennégy éve hirtelen elhunyt, ami ma is nagy fájdalom számunkra. Így ketten maradtunk. Azóta anyu folyamatosan ellenőrzi a lépteimet, ami kezdetben még talán érthető is volt, de ma is kislányként kezel. Tudni akarja, mikor, s hová megyek, kikkel barátkozom, s aki neki nem tetszik, azzal nem találkozhatom. Nagyon nehéz így ismerkednem is. Egy éve már, hogy megkedveltük egymást egy fiúval. Anyu kezdetben nem is akart róla tudomást venni. Próbáltam rávezetni, hogy Ő van. Szerettem volna, hogy elfogadja. Hívő vagyok, imádkozom sokat, értük is. Sajnos az ügy addig fajult, hogy a párom nem léphet be a házba. Anyukám, ha meghallja a nevét, hevesen reagál. Nekem is nehéz nyugodtan kezelnem az egészet. Az utóbbi időben igyekezett letiltani arról is, hogy kimozduljak, tehát, hogy lássam a fiút. Korlátokat éreztem mindenhol. Teljesen kétségbeesett vagyok. Félek, hogy a fiút is elveszíthetem. Vajon meddig tud majd várni? S az anyut hogyan tudnám "lecsillapítani"?
ffsc-chamber.com, 2024