Janka vonalán ugyanis két múltbéli tragédiát is megélhettünk, az egyikben megismerhettük, hogy milyen helyen és családban nőtt fel, amivel remekül árnyalják a mostani mentalitását (bár úgy érzem, hogy ezt teljesen felesleges volt kimondatni vele, még annak ellenére is, hogy tartalmi szempontból volt jelentősége), másrészt meg egy flashbackben láthattuk, hogy mekkora veszteség érte miközben Attila a gilisztafarmján siránkozott, na meg persze azt is emeljük ki, hogy egy újabb esemény, ami még szorosabbá teszi a kapcsolatát Hollóssal. Akár csak az első évadban, úgy a másodikban is Mira az, aki viszonylag lagymatag történetszálakat kap és egyszerűen nem tudják kellően befolyásoló tényezővé tenni a karakterét, de ebben az epizódban azért jelentős szerepet játszott az utolsó nagy csattanóban és ilyen szempontból nagyon is jelentős a karaktere, hiszen ő az, aki egyértelműen szembe mer (vagy kényszerül) fordulni a saját családja "identitásával". Összességében nagyon erős epizód volt, sok-sok olyan momentummal ami jó ideig megragad majd az emberben (elég csak a ringre vagy a leszámolásra gondolnunk) és olyan intenzitással, amit nem hogy más magyar, de még külföldi sorozat se nagyon tudott produkálni az utóbbi hetekben.
Online aranyelet 2 evad 4 resz teljes film videók letöltése egyszerűen és gyorsan akár mobiltelefonra is mp4 és mp3 formátumban a legnagyobb videó megosztó oldalakról mint a youtube, videa, indavideo, facebook, instagram... A aranyelet 2 evad 4 resz teljes film videókat természetesen megnézheted online is itt az oldalon.
Mindezt úgy, hogy Gáll Feri eleinte kicsit a sztoriba beleerőltetettnek érződő főgonosza tökéletesen a helyére kerül, és olajozott fogaskerékké válva dönti porba az első évad végére kártyavárként felépített érzékeny szerkezetet: a Miklósi családot és holdudvarát. Gáll Feri és a vele kapcsolatos visszaemlékezések a negyedik-ötödik részre kritikus fontosságúvá válnak, és érdekes módon az egymásra egyáltalán nem hasonlító Fehér László és Végh Zsolt is remekül hozza, közelíti egymáshoz a két figurát, olyannyira, hogy a múlt szörnyű eseményeit látva a jelen Gáll Ferijének megtervezett ámokfutását is már-már megértjük Végh visszafogott, de rendkívül szuggesztív és érzékeny játékának köszönhetően. És ahogy a kép összeáll, elérkezünk a magyar televíziózás történetének egyik legnagyobb vállalásához: az ötödik epizód utolsó harmadát kitevő, négy napon át forgatott epikus akciójelenethez, amely nemcsak bármelyik amerikai szériának, de egy hollywoodi blockbusternek is dicsőségére válna - jól rendezett, pörgős, ötletes, nincs túltolva, mégis lélegzetvisszafojtva nézzük.
Ha mélységi tartalmában nem is, de tempóban, akcióban és látványban mindenképpen a valaha készült legjobb epizódját produkálta az Aranyélet 2. évadának 5. része. Az epizód az HBO Go-n elérhető, a televízióban még nem adták le, így aki a tévében követi a sorozatot az most spoilerekbe fut, neki még a 4. rész kibeszélőjét ajánljuk. Szóval az a helyzet, hogy más sorozatok egy teljes évadra tartogatnak annyi eseményt, akciót és fordulatot, amit az Aranyélet 2. évadának évadközepi része hozott, ráadásul nem csak a jelen eseményei pörgették meg az epizódot, hanem a múltban történtek is úgy osztogatták a gyomrosokat, mint Orbán Viktor egy jobb napján a kokit meg a sallert Brüsszelnek. Az már az előző epizódban is várható volt, hogy Holló nem hagyja majd szó nélkül, hogy földbe akarják döngölni, ebben az epizódban pedig láthattuk, hogy mindenre elszánt, ha a vagyona vagy éppen a Miklósi család védelméről van szó. Az alkotók remekül tartják a homályzónában az összes karaktert, ami leginkább Hollós és Attila esetében érzékelhető, hiszen a flashbackekkel összegezve a karaktereiket egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy ők szerethető vagy éppen gyűlölhető figurák, de összességében minden egyes jelenetükben van valami érzelmi plusz, ami felértékeli a tetteiket.
Hogy jó vagy rossz-e, hogy az Aranyélet minden epizódjának végén akkora cliffhanger van, hogy azt más sorozat az évadzárókra tartogatja, azzal kapcsolatban kicsit megosztott vagyok, ahogy azzal is, hogy jót tett-e a sorozatnak az, hogy az első évad magyar mutyis közegét maga mögött hagyva egy sokkal másabb tartományban helyezte el magát. 7. részes spoilerekkel megyünk tovább. Az Aranyélet ugyanis mostanra sokkal abszurdabb, mint amilyennek valaha is gondolni véltük, egymás hegyén-hátán kapjuk a WTF-pillanatokat, ami éppen annyira szórakoztató, mint amennyire kiábrándító. Egyszerűen az a helyzet, hogy ilyen rövid időn belül ennyi minden még a kifejezetten erre utazó Impastor sorozat szélhámosával sem történik, mint ami a Miklósi (Hollós-? ) család tagjaival. Persze azt is mondhatjuk, hogy most találta meg a saját hangját a sorozat és egy ilyen Dirk Gentlyre hajazó szürreális fekete komédiává válik az egész. Gáll Feri például simán elmehetne egy Austin Powers-főgonosznak, maximum ott lehetne komolyan venni a cselekedeteit, még Mira vagy éppen Janka mostanra már annyira túltolja, hogy azt egyre fájdalmasabb nézni.
Aranyélet 2. évad 5. rész Előző 1 / 15 Következő "Én csak aláírtam. " "Van egy gecinagy kazánunk. " "Te is tudod, hogy Márk csak egy stróman" "Ráér a saját szoba a kis Mátékának (! ). "spa" "Egy Hollós kaliberű fickót legális eszközökkel nem lehet lekapcsolni Mira. " "Meglesz a pénz, csak egy kis idő kell. " "Csak egy maradhat" "Nácigeci. " "Bumm a fejbe... " "Nem tudom miért lőtte le a srác a haverodat, de biztos jó oka volt rá. " "Nem a haverom volt, hanem a testvérem. " "Muszlim elkövetők. " "Értem anya az illusztrációt. " "Kiviszem a kutyákat sétálni. "
Másrészt Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs és Ónodi Eszter brillírozik a tragikus antihősök szerepeiben, amelyekbe immár mintha csak úgy bújnának bele, mint hazatérvén egy kényelmes mamuszba. A bűnözők lelkületének skáláján (annak ellenére is, hogy mindkettejük számára Márk és Janka a legfontosabb) két ellenpólust képező Attila és Hollós közös jelenetei szavak nélkül is katartikusak. Thuróczy Szabolcs és Anger Zsolt talán eddigi legjobb alakítását hozza az Aranyéletben. Nem mintha a fiatalok nem lennének jók, épp ellenkezőleg. Bár az új belépőknek a flashbackek során folyamatos, ívet leíró karaktermunka helyett inkább egy-egy villanásban kell hozniuk hőseink ifjúkori énjét, ezt a hálátlan feladatot kivétel nélkül megugorják. De ha már a fiataloknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül Márk idei cselekményszála mellett sem, amely a szériát egészen új sebességbe kapcsolja. A némileg karikírozottan induló HÖK-ös szál olyan örvénybe rántja a forrófejű fiút, amelyből egy nála jóval higgadtabb (és ravaszabb) kölyöknek sem lenne esélye kimászni, és ami aztán az ötödik epizód végén történik, az az egész sorozat jövőjét (és hangvételét) meghatározza.
És még utána sem kapunk sokáig levegőt. A két apafigura önfeláldozása és a tékozló fiú vándorútja tragikus végkifejlethez ér, és miközben a középpontban álló antihősök hőssé válnak egy röpke pillanatra, tudjuk, érezzük, és talán ők is tudják: bukásuk elkerülhetetlenné válik. A hatodik epizód csendesebb pillanatai jottányit sem kevésbé feszültek, mint az ötödik elsöprő akcióorkánja. Épp ellenkezőleg, minden eddiginél fájdalmasabbak és nagyobb téttel operálnak, ahogy sejtjük: közeleg az ítélet napja. És a hatodik rész végére azt érzem, hogy bár máris számos sebünket nyalogatjuk, a legnagyobb pofonokat még ezután kapjuk majd meg az Aranyélet második évadától. Épp a rendkívül erős cselekményvezetés, játék és kivitelezés miatt különösen szembetűnő Mirának az évad első felében parkolóra tett cselekményszála. Döbrösi Laura továbbra is kiváló, de Mira ugyanazt az ártatlan, de kicsit megkeményedett, kicsit bosszúéhes lányt hozza, akit az előző szezon vége óta. A rendőrnő figurája pedig mintha egy képregényből ugrott volna a képernyőkre - a szerepben nincs is több, Danis Lídia százszázalékosan hozza a lelkiismeret nélküli, korrupt zsarut, de reméljük, karakterét hamar utoléri a végzet, mert nemcsak hogy megérdemli (mármint Jakab Erika), de mindössze dramaturgiai motorként szolgál, és kavarásával sokkal érdekesebb figurák elől veszi el a játékidőt.
Pozitívum Remek történet Alakítások, kivitelezés, dramaturgia Minden szinten jobb, mint az első évad Negatívum Mira, az ügyész, és Jakab Erika elnagyolt szála Végszó Az Aranyélet második évada megrázó, zsigeri élmény, nemcsak profi, de okos és addiktív is, amely egyszerre szól hazánkról, jelenünkről és jövőnkről. A történet rendkívül pesszimista, de mélyen emberi, még ha a sűrűség érdekében kicsit elnagyolt is, kimagasló megvalósítással és színészi alakításokkal. Sosem néz más sorozatokra inspirációkért, és úgy osztja a gyomrosokat, olyan nyomasztó és feszült, mint a Breaking Bad volt a legjobb évadokban, miközben antihősei kidolgozottabbak, dinamikusabbak, emberibbek, és ezért jobban aggódunk értük, mint valaha. Félünk, mi jöhet még ezután, és érezzük, hogy semmi jó, de ahogy a hősök számára, úgy már nekünk sincs visszaút a fináléig. Lenyűgöző Nem tudjuk, pontosan hogy csattanunk majd a falnak az évad végén, de semmi pénzért ki nem szállnánk az Aranyélet kreatív verdájának anyósüléséről.
Persze Janka WTF-pillanata a körülményeket tekintve érthető, csak éppen az egész jelenet olyan volt, mint egy bizarr látomás, én az alkotók helyében hagytam volna ezt a szálat sokkal jobban kibontakozni, hiszen pont annyi logika lenne abban, hogy Hollós megbocsátja Janka háttérben zajló ügyeit, mint ahogy Gáll Feri megbocsátott nekik… A sorozat leggyengébb pontja azonban most már egyértelműen Mira szála. Egyrészt Jakab Erika mostanra teljesen kiesett a karakteréből, komolyan vehetetlenek a monológjai, másrészt meg Mira a gyenge és félénk, a legnemesebb egyszerűséggel teszi túl magát az őt ért traumákon. Én férfi létemre szerintem magamhoz sem térnék, ha megtalálnám a szerelmem felvágott erekkel, ha a Rózsadomb után poloskák rágnának a nem beszámítható cellatársak közt, ha egy hét alatt háromszor fenyegetnének meg halálosan satöbbi satöbbi. Ő egyik napról a másikra túlteszi magát a dolgokon, sőt egy fordított Stockholm-szindrómának köszönhetően hirtelen elfelejti a leszbikusságát, a bizalmatlanságát és szexel egyet Hulk magyarhangjával.
ffsc-chamber.com, 2024