Várnai Zseni Mi Legyek Még
Így ringatja a változó idő, a mag, ha pattan, az is újra ő, kikél a földből, húzza őt a fény, újjászüli az örök televény. S ha teste már csak tűzre lenne jó, olyan öreg, száraz és korhadó... ifjú fákban tovább él lényege... gyümölcsös ág az asszony élete... Birtalan Ferenc: Titok Mama soha nem nevet ki engem. Neki elmondom az álmom. Ő is elmeséli a titkait, és nem csodálkozik, hogy csigabiga-háton az Óperenciáson túlra jött velem. Van, amire emlékszik is... Osváth Erzsébet: Édesanya Hogy muzsikál, dalol ez a szó! És százféleképpen mondható: Anyú! - kissé kényeskedő, kérő. Anyucikám - kedvesen becéző. Anyukám - oly gyengéd, simogató. Mama! - milyen panaszosan hangzó! Kórus énekli a sok szólamot, gyermekkórus, s te némán hallgatod- ennyi változatban drága nevedet, egyet jelent mind: szeretet. Osváth Erzsébet: Mamájának mondja Ági -Ha nagy leszek és te kicsi, tied lesz a babakocsi. kiviszlek a játszótérre, lepkét kergetni a rétre. Én dolgozom, te majd játszol, várat építsz, fára mászol. A boltba is én megyek.
Várnai zseni mi legyek megan
Várnai Zseni - Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim, tejjé változtam, az kellett nekik, ültem kis ágyuk mellett reggelekig, ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott, hogy arcom egész kicsinyre sorvadott, s mikor szemükbe visszatért a fény, napként sütötte őket az enyém, s piros lett arcuk, alma gömbölyű, attól lettem én akkor gyönyörű. Kalács is voltam, meg vajas kenyér, és játékszer, hogy meg ne unjanak, és képeskönyv, hogy megtanuljanak belőlem mindent amit álmodom, később az egyszeregyet számolom, növök velük, már iskolás leszek, s a nagy katedra előtt reszketek: felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom, borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem az egyiket, a messzeségbe kínt, de aki volt, örökre tovatűnt, s ha elfogom, ha átölelhetem, lelke páncélját át nem törhetem, s mindkettő bár belőlem sarjadott, többé már nékik mit sem adhatok, a földön nincs több oly bús szerelem, mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg, majd jól elbújhat ott a két gyerek ha menekülni kell a rossz világból, és kunyhó leszek friss mézeskalácsból, és tejjel-mézzel folyó kis patak, isznak belőlem, hogyha szomjasak, és dalolok majd nékik estelen: - Aludjatok el itt a keblemen.
Várnai zseni mi legyek meg meg
- Pillanatokblog - Olvasó sarok - Versek - Várnai Zseni - Mi legyek még?
- Olvass az emberekben pdf letöltés
- Várnai Zseni – Wikipédia
- Verna zseni mi legyek még
- Amit nem akarsz tudni a szüleidről online hd
- Várnai zseni mi legyek meg cabot
Várnai Zseni – Wikipédia
Az ember még csak nem is unatkozhat nyugodtan. Osváth Erzsébet: Édesanyám szeme Ha mosolyog szeme kék, mint a nyári, derűs ég. És ilyenkor énekel, csak énnekem, énnekem. Ha haragszik, szeme zöld. Körülötte nagy a csönd. Mintha vihar az égen, villám villan szemében. De megbékül csakhamar. Elvonul a zivatar. Kiderül a borús ég. Édesanyám szeme kék. Újra, újra, újra kék! Várnai Zseni: Virágos ág... Virágos ág az asszony élete, tavasszal könnyű szirmokkal tele, s mikor lehullanak róla díszei, virág helyett gyümölcse terheli. Termése érik, pirul, gömbölyül, pillék és méhek zsongják őt körül, szellő ringatja, eső öntözi, s a nap tűzén csillognak könnyei. Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik, csupasz testét vad esők verdesik, reszket, mikor tépázza a szél, de nedvei forrók, akár a vér. S mikor csillogó fátylat sző a hó, s belengi őt e puha takaró, már újra szép, és arról álmodik, hogy tavaszra tündérré változik. S az lesz belőle, tündér csakugyan, ezernyi szép, feslő virága van, őbennük éli újra tavaszát, s nyáron a nap deleje hatja át.
Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse [2] 1911-ben jelent meg a Népszavában, amelynek példányait emiatt a rendőrség elkobozta, őt pedig vád alá helyezték. A verset az őszirózsás forradalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosság nyomdában 1918. október végén szórólap formájában újranyomtatták, és több száz példányban terjesztették Budapest utcáin. A két világháború közt az erdélyi Zsidó Jövő közölte verseit. 1943–1944-ben egy antifasiszta csoport vezetője volt. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idők szerkesztőségében dolgozott. Költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme. Művei [ szerkesztés] Katonafiamnak! (versek, 1914) Gracchusok anyja (versek, 1916) Anyaszív (versek, 1918) Vörös tavasz. Várnai Zseni forradalmi versei (versek, 1919) Örömök kertje (mesék, 1919) A mesélő erdő (mesék, 1921) A fájdalom könyve (versek, 1921) Aludni szeretnék (dráma, 1922) Furulyaszó (gyermekversek, 1923) Ím itt az írás!