"Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében! " (Herman Ottó) Hazánkban 115 éve május 10-én ünnepeljük a Madarak és fák napjá t annak emlékére, hogy az európai államok 1902-ben egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Az első megemlékezést Herman Ottó polihisztor természettudós kezdeményezésére Chernel István ornitológus szervezte meg Kőszegen. Az 1906. évi I. törvénycikk értelmében az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő, hogy évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Ünneplése ekkortól vált hivatalossá. A világháború utáni szocializmus idején feledésbe merült a kezdeményezés, csak a rendszerváltozás után kerül ismét a figyelem középpontjába. Vízparti fák téli napkeltekor ( forrás) A 300 évesre becsült legendás Rákóczi-fa (törökmogyoró) Romhányban (fotó: Makádi M. ) Miért éppen a madarak és a fák? A fák az egész világon egyetemes növényszimbólumok, amelyek összekötik az eget és a földet, koronájuk az ég felé tör, gyökérzetük a Föld mélye felé igyekszik.
Legközelebb az 1982-ben kiadott természetvédelmi törvény záró rendelkezései között találkozunk vele, hagyományként említve. A rendszerváltozás után ismét feléledt megtartása, s egy 1994-es miniszteri rendelet alapján május 10-re tették ennek ünnepét. A hosszú évek során, a madarak mellett, egyre nagyobb szerepet kaptak a fák is e jeles nap alkalmával. A fák ugyanis lassítják az éghajlatváltozást: egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kg egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből (por, nitrogén-dioxidok, kén-dioxid…), és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe. A madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és sokféle vadonélőnek otthont adó fák minket is védenek, hiszen néhány óra a természetben csodát tesz. 2020-ban az erdei fülesbaglyot választották az év madarának, az év fája pedig a tatár juhar lett. Kapcsolódó Kapcsolódó
A fák az örök fejlődés és megújulás, a termékenység jelképei (lásd a népköltészetben pl. égig érő fa, aranyalmafa, bőségfa), a kiszáradt fák pedig az elmúlásé. A madarak is összekötik az eget és a földet, de a csodált, szabad mozgásukkal az égi világhoz tartoznak az ember ősi képzelet- és hitvilágában. Fák nagyvárosi közparkban (fotó: Makádi M. ) A magányos fa is dísze az épített környezetnek. (fotó: Makádi M. ) A madarak és fák előtti tisztelgés méltó jelképe a természeti értékeink közös védelmének. Célja, hogy különösen a fiatalokban kialakítsa a kötődést a természeti környezet iránt. A magányos madár szépsége ( forrás) Az ember az épített környezetben is vágyik a madarak közelségére ( forrás) Kiemelt kép forrása
ffsc-chamber.com, 2024