Egy talán sáros hapsit lefülelve mintegy megörökli főnökétől a Hayes-ügyet. Durván visszacsapott viszont a befejezés, és nemcsak a súlytalansága miatt. Kiderül, hogy nem a lefülelt krapek a tettes, de egy lány felgyújtásával "arcoskodott", így feltehetően sáros. Ennyi kell Mildred-nek és Dixonnak, hogy mindent ÚJRA eldobva kinyírjanak egy rosszképű tagot Idaho-ban? Akár megteszik végül, akár nem: ebből nekem nem a megváltásba/ megnyugvásba kapaszkodás jön le, hanem hogy mégse tanultak semmit a történtekből, és képtelenek megbecsülni magát az életet. Vitathatatlan értékekkel bír A Három óriásplakát Ebbing határában: nem finomkodik, szkriptje fordulatos, humora velős, a dráma benne pedig fajsúlyos. Megörvendeztetett 2 kitűnő színészi alakítással, 1 jópofán kemény női karakterrel és egy szép karakternövéssel. Ami miatt mégse tudott igazán közel nőni a szívemhez, az a felaprózódása útközben. Martin McDonagh színházban és filmen egyaránt szereti felrázni az embert. Színdarabjait és filmjeit leegyszerűsítő fekete komédiaként felcímkézni, mert az olyan—a tragikumot sötét és groteszk humorban meghempergető – darabok, mint A Kripli vagy A hóhérok, illetve filmen az Erőszakik voltaképpen véresen komoly példabeszédek: a szeretet és emberségesség erejéről szólnak.
Dixon (Sam Rockwell), Mildred (Frances McDormand) Jeges-Varga Ferenc | Meggyalázták, megölték a lányát, elcsúfították a testét. A rendőrség már hónapok óta nem került közelebb a tettes kilétének felderítéséhez. Mildred ( Frances McDormand) szokatlan és merész húzással próbálja meg felrázni a hatóságot. Kibérel három óriásplakátot a város határában, és a nyilvánosság előtt kérdez rá a késedelem okára. A hadüzenetre a rendőrség ellentmondásosan reagál. A nyomozást sikertelenül lezáró rendőrfőnök ( Woody Harrelson) alapvetően elnéző és megértő, míg az együgyű, előítéletes és erőszakos Dixon ( Sam Rockwell) felveszi az arcukba dobott kesztyűt. Vagyis Mildred és az ebbingi hatóság között elmérgesedik a viszony. Az abszurd alapszituáció miatt a műfajban ismerős nézőnek Joel és Ethan Coen fekete humoráról és groteszk látásmódjáról ismert filmjei villannak be, azok közül is leginkább a Fargo csendben kibontakozó, tragikomikus, kisvárosi ámokfutása lehet ismerős (a hasonlóság érzetét felerősíti, hogy a Fargoban is Frances McDormand a főszereplő).
Habár azt nem vállalta be ( sok kollégájával ellentétben), hogy meghízik a szerep kedvéért, csupán műhasat hordott, hogy tunya külsőt kölcsönözzön az általa megformált tahó zsarunak. Azonban a Missouri-beli akcentussal igazán komoly munkát végzett: logopédusa elcsípett a tévében egy interjút a springfield-i rendőrfőnökkel, akivel felvette a kapcsolatot és Skype-on összehozta vele a színészt. Rockwell számtalan helyi kifejezést elsajátított tőle, amiket utólag vettek bele a forgatókönyvbe. Amikor pedig a végső verzió is elkészült, a színész megkérte a rendőrfőnököt, hogy olvassa fel neki az általa megformált zsaru mondatait, amit fel is vettek – és ezt visszahallgatva memorizálta a szövegét a forgatásra. Rockwell kiemelkedő játékát is Oscar-díjjal jutalmazták, mivel annyi árnyalatot és érzést vitt a tapló rendőr megformálásába. Woody Harrelson alakításáról pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy élete egyik legszebb szerepét játszotta el – habár a Három óriásplakát Ebbing határában története alapján nem feltétlenül erre lehetne számítani.
Az esetet felkapja a média, a felek egymásnak esnek. Mildred igazságot akar vagy legalábbis valamit, amibe kapaszkodhat, a köztiszteletben álló rendőrfőnök pedig bizonyítékok hiányában tehetetlen. A város együtt érez a nővel, ellenben nem támogatja a hatóságok gyalázását. Ezt az ördögi kört ragadta meg szenzációsan McDonagh, de nem elégedett meg ennyivel és sokkal mélyebbre ásott. A Három óriásplakát egy fekete komédia, véresen komoly témákkal. Ezt a két elemet piszkosul nehéz összeegyeztetni úgy, hogy működőképes filmet kapjunk. Jelen esetben mégis csuklóból sikerült és egy igen extrém érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat. A humor olykor kínos, máskor kacagtató, de mindig ott lappang a háttérben a fájdalom. A másodperc tört része alatt törünk ki nevetésben, vagy épp fagy le az arcunkról a mosoly. Ebbing nem az a kisváros, ahol úgy intézik a dolgokat, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A legjobb példa erre a rasszista rendőr, Dixon (Sam Rockwell) karaktere, minden tekintetben. Igazi kókler, aki bálványozza a főnökét, meggondolatlanul cselekszik, és rendre bajba keveri magát.
Ami mögötte van, az pedig egy valódi remekmű. Írója-rendezője úgy visz végig ezen az igen bonyolult kérdéskörön, hogy belenyomja arcunk a létező összes megoldásba. Az elején belebokszolunk a levegőbe Mildred akcióját látva, hogy igen, ez a civil kurázsi! Legszívesebben lerúgnánk a fejét annak az elviselhetetlenül pökhendi, részeges és rasszista Dixon seriffhelyettesnek ( Sam Rockwell), de a történet folyamán ezt McDonagh megteszi helyettünk, olyan csúnya sorsot írt neki – ám eközben Mildred is veszít erkölcsi fölényéből. És akkor ott van Willoughby seriff ( Woody Harrelson) zavarba ejtő karaktere… McDonagh az orrunknál fogva vezet minket az igazság körül, hogy saját szemünkkel lássuk sokféleségét. · Martin McDonagh British Independent Film Awards – Legjobb zene kategóriában 2017. · Carter Burwell AACTA Nemzetközi Díj – Legjobb forgatókönyv kategóriában 2018. · Martin McDonagh AACTA Nemzetközi Díj – Legjobb film kategóriában 2018. British Independent Film Award for Best Editing 2017. · Jon Gregory Satellite Award – Legjobb film kategóriában 2018.
Három óriásplakát Ebbing határában (2017) - TVGO premier - Mélyütés, emberszeretetből Három óriásplakát Ebbing határában Úgy alakult, hogy volt szerencsém látni Martin McDonagh (Erőszakik) új filmjét, amely ugyan nem kapott könnyen megjegyezhető címet (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri), de azt garantálom, hogy elfelejteni sem lesz egyszerű. Kissé spoileres írás jön, de nyugodtan olvasd tovább, azonnal mondom, hogy miért. Szóval a helyzet az, hogy a spoilerek általában megölik a filmélményt,. Ezt maximálisan aláírom, viszont ugyebár a kivétel erősíti a szabályt: itt nem a történet lesz az, ami miatt elismerően csettintesz majd a végén. Nem a fordulatok kápráztatnak majd el elsősorban. Hanem a hangulat, az atmoszféra és a színészi alakítások. Nem véletlen tarolt a Golden Globe-on és nem véletlenül várják és jósolják sokan az Oscar-esőt. Az alaptörténet amolyan "tipikusan" fesztiválfilmes. Adott egy álmos kisváros (Ebbing), ahol azért történnek nagy tragédiák. Mildred (Frances McDormand) lányát valaki brutálisan meggyilkolta és megerőszakolta.
ffsc-chamber.com, 2024